Mi magyarok zseniálisak, humorosak és leleményesek vagyunk, csak éppen jóformán senkiben nem bízunk, mindenből a legrosszabbat feltételezzük, és rosszabbul érezzük magunkat, mint ahogy élünk. Évszázadok megtanítottak minket, hogy aki kitűnik, azt levágják, aki bízik, azt átverik, és aki optimista, azt az élet felismeri, és direkt megcáfolja, úgyhogy inkább előre pesszimisták vagyunk, hátha kellemes meglepetés ér.
Két párhuzamos valóságban élünk, mindkét oldal meg van győződve, hogy ő az informált és a másik a birka, hülye vagy idióta, miközben a tükörbe nézés helyett inkább a tükröt verjük szét; na jó azt azért mégsem.
Nem rossz nép vagyunk, max. traumatizált, manipulált és csalódott, aki a saját tehetségét leginkább külföldön vagy svindlire használja, persze vannak balekok is, akik még ilyen körülmények közt is rendesek maradnak. Őket természetesen kihasználják.
A pohár félig üres, valószínűleg mérget is tettek bele, de legalább a vicc, amit erről mesélünk, - egymást ekkor is panaszkodva átverve - világszínvonalú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése