A rövid válasz: egy Tisza-győzelem szükséges, de nem elégséges feltétele az átlagember életminőségének javulásához. A nemzetközi adatok egyértelműen mutatják, hogy Magyarország a jogállamiság, az egészségügy, az oktatás és az intézményi minőség terén súlyos deficitet halmozott fel 2010 óta, ami már a gazdasági teljesítményt is erodálja. Ugyanakkor a strukturális akadályok — sarkalatos törvények, oligarchikus gazdasági hálózat, médiamonopólium, választási rendszer torzításai — olyan mélyek, hogy egyetlen választási győzelem önmagában nem oldja meg őket. A lengyel precedens azt mutatja, hogy két évvel a demokratikus fordulat után is „intézményi bénultság" jellemzi a jogállami helyreállítást. Magyarország esetében — ahol a rendszer mélyebben beágyazott — a valódi demokratikus konszolidáció évtizedes projekt lenne, amelynek sikere korántsem garantált.
A mély struktúra: miért képviseli nehezen a magyar társadalom a hosszú távú érdekeit?
Ez a kérdés túlmutat a pártpolitikán, és a posztkommunista örökség, a társadalmi atomizáció és a demokratikus kultúra hiányosságainak mélyrétegeibe nyúlik.
A magyar társadalom strukturális sajátossága, hogy a kommunizmus utáni átmenet nem hozott létre erős civil társadalmat és középosztályt. A CEU Review of Democracy elemzése szerint „a köz- és magánszféra rendkívüli összefonódása, a hatalommegosztás hiánya és az erős civil társadalom hiánya" mind „klientelizmust elősegítő feltételek". A Mediations Journal hozzáteszi: „a privilegizált társadalmi csoportok túlélése az átmenet túloldalán szétzúzta a szolidaritási hálókat, tovább diszkreditálva a demokráciát."
Egy 2009-es kutatás szerint a magyarok többsége úgy vélte, hogy „a pénzügyi biztonság ugyanolyan fontos a demokráciához, mint a választások" — ami magyarázza, miért hajlandó a társadalom egy része a demokratikus folyamatokat gazdasági ígéretekre cserélni. Konjoint kísérletek (Tandfonline, 2023) kimutatták, hogy a magyar választók tolerálják a demokratikus normák megsértését, ha cserébe kulturális konzervatív előnyöket (migráció-ellenesség) vagy más csoportokat célzó gazdasági intézkedéseket kapnak.
A civil társadalom kontrakciója is mérhető: a 2017-es „lex CEU" és anti-NGO törvények, a 2023-as Szuverenitásvédelmi Törvény és a külföldi finanszírozású szervezetek szisztematikus stigmatizálása mind a polgári részvétel terét szűkítik. Az ENoP (2022) adatai szerint a magyarok 99,8%-a soha nem adományoz a családján kívül, 64% soha nem végzett önkéntes munkát.
A magyarországi helyzet mélyén tehát egy önmegerősítő kör azonosítható: a gyenge intézmények csökkentik a bizalmat → az alacsony bizalom csökkenti a civil részvételt → a gyenge civil társadalom lehetővé teszi az intézményi foglyul ejtést → ami tovább gyengíti az intézményeket. Ezt a kört egyetlen választási győzelem nem töri meg automatikusan.
Forgatókönyvek: mi történne egy Tisza-győzelem után?
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján három forgatókönyv rajzolódik ki:
1. Optimista forgatókönyv — „Lengyel modell, gyorsítva": A Tisza stabil többséget szerez (de nem kétharmadot), Magyar Péter betartja demokratikus ígéreteit, az EU-források gyorsan feloldódnak (~18 milliárd euró), ami 2–3 éven belül mérhető gazdasági lökést ad. Az EPPO-csatlakozás és a bírói függetlenség részleges helyreállítása javítja a befektetői környezetet és az EU-s kondícionalitás teljesítését. Ennek a forgatókönyvnek a valószínűsége alacsony, mert a sarkalatos törvények, a Költségvetési Tanács és a kinevezett pozíciók (9–12 éves mandátumok) blokkolják az érdemi reformokat.
2. Reális forgatókönyv — „Részleges javulás, strukturális patthelyzet": A Tisza kormányra kerül, de kétharmad nélkül a rendszerszintű reformok elakadnak. Az EU-források egy részét felszabadítják, ami gazdasági lélegzetvételt ad. A média és az igazságszolgáltatás reformja lassú és jogi csatákkal terhelt (ahogy Lengyelországban). Az oligarchikus hálózat ellenáll, és a NER-közeli cégek „gazdasági szabotázs-kapacitása" korlátozza a kormány mozgásterét. Az átlagember élete marginálisan javul (EU-források, kevesebb korrupció a felszínen), de a mély strukturális problémák — egészségügyi rendszer, oktatási szegregáció, demográfiai válság — évtizedes kezelést igényelnek. Ez a legvalószínűbb forgatókönyv.
3. Pesszimista forgatókönyv — „Fidesz-közeli folytonosság": Magyar Péter Fidesz-múltja és a strukturális korlátok miatt a rendszerváltás formális marad: a vezetők változnak, de a rendszer logikája fennmarad. A Költségvetési Tanács megbénítja a költségvetést, alkotmányos válság alakul ki, ami előrehozott választásokhoz és a Fidesz visszatéréséhez vezethet. Az EPC elemzése szerint „még ha Magyar nyer is, nem lenne könnyű partner az EU számára" — a Tisza EP-ben mutatott magatartása alapján.
Következtetések: a változás szükségessége és korlátai
A nemzetközi adatok egyértelműen mutatják, hogy Magyarország intézményi minősége, egészségügyi rendszere, oktatási esélyegyenlősége és demokratikus kultúrája szisztematikusan romlott 2010 óta — és ez a romlás a gazdasági teljesítményt is egyre inkább aláássa. A GDP három éve stagnál, miközben a V4-partnerek — különösen Lengyelország — előre lépnek. Az EU legalacsonyabb medián jövedelmével, a legmagasabb elkerülhető halálozási rátával és az EU legkorruptabb országának státuszával Magyarország nem egyszerűen „más utat" jár — hanem mérhető deficitet halmoz fel szinte minden dimenzióban.
Egy politikai váltás szükséges feltétele a pályamódosításnak — de nem elégséges feltétele. A lengyel precedens azt mutatja, hogy még egy demokratikus fordulat is évekig tartó, bizonytalan kimenetelű intézményi küzdelmet eredményez. Magyarország esetében a helyzet strukturálisan nehezebb: az Alaptörvény, a sarkalatos törvények, az oligarchikus gazdaság és a médiamonopólium olyan védelmi vonalakat képeznek, amelyeket egyetlen választási ciklus alatt nem lehet áttörni.
A legmélyebb probléma nem is a Fidesz vagy a Tisza, hanem az a társadalmi-intézményi ökoszisztéma, amelyben az alacsony bizalom, a gyenge civil társadalom, a klientelista függőségek és a demokratikus kultúra hiányosságai kölcsönösen erősítik egymást. A Carnegie Endowment összehasonlító kutatása szerint a sikeres demokratikus helyreállítás négy pillérre épül: demokratikus normák visszaállítása a csúcson, polgári szabadságjogok helyreállítása, korrupció elleni fellépés és intézményi reform. Ezek közül Magyarországon mind a négy rendkívül nehéz — de egyikük sem lehetetlen.
Az átlagember szemszögéből a kérdés nem az, hogy „holnaptól jobb lesz-e az élet", hanem az, hogy megkezdődik-e az a többéves, többciklusos folyamat, amely a jogállamiság, az egészségügy, az oktatás és a gazdasági versenyképesség terén kimutatható javuláshoz vezethet. A kutatások alapján ez a folyamat — ha egyáltalán elindul — legalább egy évtizedet vesz igénybe. A 2026. áprilisi választás nem a megoldás, hanem — legjobb esetben — a megoldás lehetőségének kezdete.
A fentiek alapja
Amit a számok mutatnak: a Fidesz-korszak gazdasági mérlege
A Fidesz-kormányzás 16 éve nem egydimenziós történet. Vannak területek, ahol valódi eredmények születtek — és vannak, ahol Magyarország egyre jobban lemarad. Az objektivitás megköveteli mindkettő elismerését.
A foglalkoztatás terén Magyarország kiemelkedő pályát futott be: a 20–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 62,2%-ról (2010) 81,1%-ra (2024) emelkedett, ami az EU hatodik legjobb értéke. A szegénység is csökkent: a súlyos anyagi depriváció 23,4%-ról (2010) 8,5%-ra (2024) esett vissza, a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett népesség közel 40%-kal csökkent. A reálbérek 2014 és 2024 között több mint 70%-kal nőttek, ami regionális összehasonlításban is kiemelkedő.
Ugyanakkor ezen számok mögött komoly problémák húzódnak. A foglalkoztatás-növekedés jelentős részét a közmunkaprogram adta: csúcsidőszakban ~350 000 fő, összesen több mint 700 000 munkavállaló vett részt benne. A kilépési arány a nyílt munkaerőpiacra mindössze 10–40% volt (IZA World of Labor). A Gini-koefficiens ugyan viszonylag alacsony (28,0 — 2024), de a medián ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem 11 199 PPS-sel az egész EU legalacsonyabb értéke (Eurostat, 2024). Tehát: viszonylag egyenlő eloszlás, de az egész „torta" a legkisebb az unióban.
Az infláció 2022–2023-ban katasztrofális méreteket öltött: a 2023-as 17,1% az EU legmagasabbja volt, és az ötéves kumulált áremelkedés meghaladta az 52%-ot. A GDP 2023-ban -0,8%-kal zsugorodott, 2024-ben mindössze +0,5%-kal nőtt, és az IMF 2025-ös értékelése szerint „a kibocsátás három éve stagnál". A Fitch Ratings 2025 decemberében negatívra rontotta Magyarország kilátásait.
A V4-összehasonlítás is elgondolkodtató. Míg 2010-ben Magyarország GDP/fő (PPP) szempontjából megelőzte Lengyelországot, addig 2024-re Lengyelország már megelőzte Magyarországot (~$48 000–50 000 vs. ~$47 200). Csehország 15–17%-kal vezet. A lemaradás különösen az intézményi minőség és a produktivitás terén szembetűnő: a reálbér-növekedés teljesen elvált a termelékenységtől, ami hosszú távon fenntarthatatlan.
Ami az EU-transzfereket illeti: az eredeti ~32 milliárd eurós keretből 2025 júliusára 18 milliárd euró maradt befagyasztva, ~1 milliárd euró véglegesen elveszett, és a menekültügyi jogszabály megsértése miatt felhalmozott bírság 443 millió eurót ért el 2025 februárjáig. Az EU-források korábban a GDP 4–5%-át tették ki — elvesztésük mérhető gazdasági károkat okoz.
Az intézményi szövet felfejtése: a jogállamiság mérőszámai
A jogállamiság eróziója nem szubjektív politikai vélemény, hanem minden releváns nemzetközi mérce által dokumentált tény. Az adatok konzisztenciája figyelemre méltó — nincs olyan független nemzetközi index, amely ne mutatna drasztikus romlást.
A Transparency International Korrupciós Érzékelési Indexén Magyarország 55 pontról (2012) 41-re esett (2024) — harmadik éve az EU legkorruptabb országa. A V-Dem Intézet Liberális Demokrácia Indexe 0,768-ról (2007) 0,318-ra zuhant (2024), ami 59%-os visszaesés; a V-Dem Magyarországot 2014 óta „választási autokráciaként" klasszifikálja. A Freedom House 2019-ben „Részben szabad" kategóriába sorolta át (korábban „Szabad"), a Nations in Transit pedig „Autokratizálódó hibrid rezsimnek" minősíti — Magyarország produkálta a legnagyobb visszaesést az összes vizsgált ország közül az elmúlt két évtizedben.
A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén Magyarország a 23. helyről (2010) a 68.-ra csúszott (2025). A World Justice Project jogállamiság-indexén 2025-ben a 79. helyen áll 143 országból. Az Európai Bizottság hatodik jogállamisági jelentése (2025. július) szerint 8 ajánlásból 7-ben „nincs előrelépés".
Ezek az adatok nem egyszerűen „kritikus vélemények" — egy ország intézményi minőségének objektív mérőszámai, amelyeket ugyanazokkal a módszertanokkal mérnek Dániától Indonéziáig. A V4-ben Magyarország minden indexen az utolsó helyen áll.
Az egészségügy és oktatás válsága számokban
Az egészségügyi rendszer állapota közvetlen hatással van az átlagember életminőségére, és itt a kép drámai. A várható élettartam Magyarországon 76,7 év — 4,4 évvel az OECD-átlag, ~5 évvel az EU-átlag alatt, és a V4 legalacsonyabb értéke. A 65 éves kori várható élettartam az egész EU legalacsonyabb értéke: 16,8 év (EU-átlag: ~20 év). Az elkerülhető halálozás rátája (262/100 000) 65%-kal haladja meg az OECD-átlagot.
Az egészségügyi kiadások a GDP 6,5%-át teszik ki — szemben az OECD 9,3%-os átlagával. Az egy főre jutó egészségügyi kiadás ($3 303 PPP) alig több mint fele az OECD-átlagnak ($5 967). Az orvoslétszám (3,6/1000 lakos) és különösen a nővérlétszám (5,5/1000 — OECD-átlag: 9,2) kritikusan alacsony. Az elmúlt évtizedben 8 500 orvos kért külföldi munkavégzéshez szükséges igazolást. A Magyar Orvosok Szövetsége szerint „hat éven át minden nap három orvos és két nővér hagyta el az országot". A kórházi osztályok 2022-ben összesen 46 000 napot voltak bezárva személyzethiány miatt.
Az oktatás terén a 2022-es PISA-eredmények Magyarországot az OECD-átlag közelében mutatják (matematika: 473, OECD: 472), de ez a szám két súlyos problémát rejt. Egyrészt: az eredmények a magyar PISA-történet egyik legalacsonyabb pontján állnak. Másrészt — és ez a kritikusabb adat — a szocioökonómiai háttér hatása a teljesítményre Magyarországon a 3. legnagyobb a 79 vizsgált ország közül. A hátrányos helyzetű tanulók 93+ PISA-ponttal teljesítenek rosszabbul az előnyös helyzetűeknél. Az oktatásra fordított GDP-arányos kiadás 4,1% (OECD: 4,9%), az egy főre jutó kiadás az OECD-országok között a legalacsonyabbak közé tartozik. A pedagógushiány ~16 000 fő, a tanárok fele 50 év feletti, fizetésük a diplomás átlagkereset ~60%-a (EU-átlag: ~90%).
A roma gyermekek 44%-a szegregált oktatásban vesz részt (ERRC). Az Emberi Jogok Európai Bírósága többször is elmarasztalta Magyarországot ezen a területen.
Bizalom, média és a fragmentált társadalom
A társadalmi bizalom és a média állapota döntő kérdés a demokratikus versenyképesség szempontjából. Itt egy érdekes paradoxon figyelhető meg: míg az ESS 11. hullámának (2023/24) adatai szerint a politikai bizalom Magyarországon 4,3 pontos (0–10 skálán) — ami a legmagasabb a kelet-európai országok közül —, ez az érték elsősorban a kormánypárti szavazók magas elégedettségéből fakad. Az ellenzéki szavazók 80%-a úgy gondolja, hogy a Fideszt demokratikusan már nem lehet leváltani (Policy Solutions, 2022).
Az Eurobarometer 104 (2025 ősz) szerint a magyarok 57%-a bízik az EU-ban — 9 százalékpontos növekedéssel a legnagyobb javulás az összes tagállam közül —, miközben a nemzeti kormányban csak 41% bízik. Ez a paradoxon — az EU iránti növekvő bizalom a kormány folyamatos Brüsszel-ellenessége mellett — a társadalmi realitás és a kormányzati narratíva közötti szakadékot jelzi.
A médiakörnyezet tekintetében a számok egyértelműek: a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) ~500 médiaorgánumot kontrollál, a Mérték Médiaelemző Műhely szerint a hír- és közéleti médiapiaci bevétel ~78%-a kormánypárti médiumoknál összpontosul. Az RSF becslése szerint a Fidesz „az ország médiájának 80%-át kontrollálja". Az állami hirdetési bevételek ~85%-a kormányközeli médiumokhoz áramlik. Az újságírók iránti bizalom mindössze 25% — 46 vizsgált ország közül a 45. (Reuters Institute, 2023).
A politikai polarizáció mély, de sajátos szerkezetű. A Policy Solutions/Závecz Research (2022) kutatása szerint mindkét tábor „agymosottnak" tartja a másikat, a magyarok hatoda elveszített személyes kapcsolatot a politika miatt, és a kormánypárti és ellenzéki szavazók felének elképzelhetetlen a másik táborból származó partner.
A „nem látható" akadályok: a NER mint gazdasági-politikai ökoszisztéma
A magyar rendszerváltás strukturális nehézségét nem elsősorban a politikai szereplők személye, hanem az intézményi beágyazódás mélysége határozza meg. Bálint Magyar politológus „poszt-kommunista maffiaállam" koncepciója szerint az Orbán-rendszer nem egyszerűen korrupt demokrácia, hanem egy olyan struktúra, amelyben az állam maga hozza létre és tartja fenn az oligarchikus osztályt — „poligarchák", akik teljes egzisztenciájukkal a politikai vezetőtől függenek.
A NER gazdasági kiterjedése nehezen mérhető, de közelítő becslések szerint a magyar gazdaság ~20%-a NER-lojalitási elveken működik, nem piaci erők alapján (Anne Applebaum, The Atlantic, 2025. március). Mészáros Lőrinc cégcsoportjának bevételéből 83% közberuházásokból és EU-forrásokból származott (Átlátszó). Szíjj László 914 milliárd forintnyi közbeszerzést nyert 2018–2020 között — a teljes közbeszerzési piac 10%-át. Az OLAF a 2015–2019 közötti időszakban a Magyarországnak folyósított EU-kifizetések 3,93%-ának visszatérítését javasolta — ez a legmagasabb arány az összes tagállam közül (a második Szlovákia 0,44%-kal).
A választási rendszer beépített előnyöket biztosít a mindenkori legnagyobb pártnak. Az egyfordulós, egyéni körzetekben elég a relatív többség; a körzetek határai 2011 óta Fidesz-szempontból optimalizáltak: a Political Capital számítása szerint azonos szavazatarány mellett a Fidesz 10 mandátummal többet kap, mint az ellenzék. 2024 novemberében a Fidesz további körzet-átrajzolást fogadott el, csökkentve a budapesti körzeteket. Az OSCE/ODIHR 2022-es választási megfigyelő missziója 30 ajánlást fogalmazott meg; a 2018-as ajánlásokból egyetlen sem valósult meg teljesen.
A közmunkaprogram nem pusztán foglalkoztatási eszköz — akadémiai kutatások (Yale, Isabela Mares) egyértelműen igazolják klientelista funkcióját: a helyi polgármesterek a munkahely-elosztást szavazatmaximalizáló eszközként használják, az engedetleneket a programból és minden juttatásból kizárva. Magyarországon az EU legrövidebb munkanélküli-ellátási periódusa (3 hónap) tovább erősíti a függőséget.
A lengyel precedens: intézményi paralízis két évvel a fordulat után
A lengyel PiS→Tusk átmenet a legközelebbi összehasonlítási pont — és a tanulságok figyelmeztetőek. Stanley Bill és Ben Stanley (Journal of Democracy, 2025. július) azonosították a „posztilliberális trilemmát": a Tusk-kormány egyszerre kívánta a reformokat gyorsan, hatékonyan és jogilag kifogástalanul végrehajtani — de a három feltételből maximum kettőt tudott egyszerre teljesíteni.
Két és fél év után az eredmények vegyesek. A köztévé (TVP) átalakítása részlegesen sikeres volt: a PiS-propaganda megszűnt, de a folyamat jogi szempontból vitatott, és a nézettség 67%-kal esett vissza. A legkritikusabb terület — az Alkotmánybíróság (CT) reformja — megoldatlan: mind a 15 bíró PiS-kinevezett, az új elnök (Nawrocki, PiS-jelölt) 2025 júniusában nyert az elnökválasztáson, és 2030-ig vétózhat minden érdemi reformot. A Tusk-kormány 100 kampányígéretéből mindössze 12 teljesült. A German Marshall Fund „intézményi bénultságként" írja le a helyzetet.
Az EU-források tekintetében Lengyelország jóval sikeresebben járt: a 137 milliárd eurós befagyasztott keretből megkezdődött a lehívás, 2025 decemberéig ~45%-ot elértek. Ugyanakkor az alapok feloldása a tényleges reformok előtt történt — ami Kim Lane Scheppele és John Morijn szerint az EU-kondícionalitás hitelességét ássa alá.
Miért nehezebb Magyarország esete Lengyelországénál?
A különbségek strukturálisak és számszerűsíthetők:
- Alkotmányos beágyazódás: A PiS nem tudta megváltoztatni Lengyelország 1997-es alkotmányát. Orbán új Alaptörvényt írt (2012), 10+ alkalommal módosította, és ~70 sarkalatos törvényt hozott létre, amelyek kétharmados többséget igényelnek a módosításhoz. A Tisza szinte biztosan nem éri el a 133 mandátumot (199-ből), tehát a Fidesz de facto vétójoggal rendelkezne a rendszer átalakítása felett.
- Időtartam: Lengyelországban 8 év erosion (2015–2023), Magyarországon 16 év (2010–2026) — kétszer annyi idő a rendszer bebetonozására.
- Gazdasági foglyul ejtés: Lengyelországban nem jött létre a magyar típusú oligarchia. Az Orbán-rendszerben az egész üzleti elit politikai kreáció — felszámolásuk gazdasági szétesést kockáztat.
- Médiakontroll: Lengyelországban a kereskedelmi média plurális maradt; Magyarországon az összes médiumok ~80%-a kormányközeli.
- Költségvetési Tanács: A háromtagú, Fidesz által kinevezett Költségvetési Tanács megvétózhatja az államháztartási törvényt — ami egy új kormány ellehetetlenítésére használható alkotmányos fegyver. Az államadósság (73–75% GDP) meghaladja az Alaptörvény 50%-os küszöbét, amit eddig a rendkívüli jogrenddel kezeltek.
Az akadémiai konszenzus egyértelmű: Magyarország strukturálisan nehezebben reformálható, mint Lengyelország (Carnegie, GMF, CER, Verfassungsblog). Az intézményi helyreállítás optimista esetben is egy évtizedet igényelne, és a sikere korántsem garantált.
A Tisza Párt: ígéret, bizonytalanság és strukturális korlátok
Magyar Péter 2024 februárjában tört ki a Fidesz-rendszerből — a Novák Katalin-féle kegyelmi botrány kapcsán —, és egy éven belül a legerősebb ellenzéki erővé vált. A független közvélemény-kutatók (Medián, Závecz, 21 Kutatóközpont) 12–20 pontos Tisza-előnyt mérnek a biztos szavazók körében (2026. február). A Polymarket fogadási piac 57% esélyt adott Magyarnak 39% Orbánnal szemben.
A Tisza programja — a 2026 februárjában publikált 240 oldalas „Működő és Humánus Magyarország" — több ígéretes elemet tartalmaz:
- Csatlakozás az Európai Ügyészséghez (EPPO), a ~18 milliárd euró befagyasztott EU-forrás felszabadítása
- A bírói függetlenség helyreállítása
- Az egészségügyi és oktatási tárcák önálló minisztériumként való újjáalakítása
- Euróbevezetés támogatása a „stabilitás és kiszámíthatóság" érdekében
- Antikorrupciós intézkedéscsomag
Ugyanakkor komoly kérdőjelek is felmerülnek. Magyar Péter korábbi Fidesz-kötődése nem marginális: a Miniszterelnökség munkatársa volt, az MBH Bank állami vállalatnál dolgozott, volt felesége (Varga Judit) igazságügyi miniszterként szolgált — Magyar állítólag kezelte a miniszter EU-ellenes közösségimédia-fiókjait. Az ECFR elemzése szerint „továbbra is keveset tudunk a Magyar-jelenség valódi tartalmáról". Az OSW (Centre for Eastern Studies) megállapítja: „demokratikus meggyőződése egyes megfigyelők szemében kérdéses marad".
Az Index által kiszivárogtatott gazdasági belső dokumentum (2025. november) — amelynek hitelességét a Tisza vitatja — progresszív adózást (22% és 33%-os kulcsok), vagyonadót (6,5%), ÁFA-emelést (autókra 32%) és családi adókedvezmény-csökkentést tartalmazott. A közvélemény-kutatások szerint a lakosság 74%-a ellenzi az ÁFA-emelést, 71%-a a vizitdíjat. Ez éles ellentétben áll Magyar nyilvános adócsökkentési ígéreteivel.
A Tisza szervezeti kapacitása is kérdéses. A párt helyi szervezettsége gyengének írható le, a jelöltek nem szerepeltek vitákon, és Magyar tudatosan fenntartotta az „egyszemélyes show" jelleget. Az EPC (European Policy Centre) rámutat, hogy a Tisza EP-szavazásain taktikai egyezés mutatkozik a Fidesszel az Ukrajnával, migrációval és agrárpolitikával kapcsolatos kérdésekben. Magyar az EP-szavazások mindössze 25%-án vett részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése