Egy másik világ lehetséges, és én azt mondom… Nem, egy másik világ nem lehetséges – hanem biztos. Egy másik világ biztos.
Ami végérvényesen biztos, az a változás. Most, hogy mire változik? Ah, az attól függ, mit teszünk…"
Azt mondták nekünk, hogy nincs alternatívája a kapitalizmusnak. Ez mindig is a kényszerítés eszköze volt.
2011. május 14.
Ez a rendszer már szétesett, korrupt – valójában éppen szétszedik. Cala de Mijas, Málaga, Spanyolország. Változni fog, és ezt teljességgel lehetetlen elkerülniük azoknak, akik szeretnék.
2011. május 15. – Spanyol forradalom
Őrültek az emberek? Nem, be vannak csapva. Már nem létezik olyasmi, hogy közvélemény. Már nem az emberek átgondolt gondolkodásának eredménye. És mindez két okból történik.
Először is: már nem arra nevelnek minket, hogy gondolkodjunk. Ezt követeltem korábban is: önálló gondolkodást, kritikus gondolkodást. Az emberek nem gondolkodnak, nem mérlegelnek. Manapság, a választások előtt (május 22.), az emberek nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, nem végeznek elemzést, racionális vizsgálatot arról, mi a jobb és mi a rosszabb. Nem – főként zsigeri érzés alapján döntenek, a beszélő keltette benyomás alapján, a hangszíne alapján, az általa mondott hazugságok alapján (amelyeket elhiszünk) és így tovább.
Ez az első ok. A másik az, hogy a fennálló hatalom (manapság ez a gazdasági hatalom) irányítja a médiát, és a médián keresztül tölti meg az emberek fejét. Manapság az emberek főként aszerint alkotnak véleményt, amit a médiában látnak, de legfőképpen aszerint, amit a tévében néznek. Így a szavazatukat is aszerint döntik el, amit a tévében mondanak nekik. És nem gondolkodnak el azon, amit elrejtenek előlük.
…követelnünk kellene magunktól, hogy kreatívak legyünk, hogy továbbmenjünk… ha azt várjuk, hogy már mindent megtettek… nem, úgy gondolom, mindannyiunknak gondolkodnunk kell és cselekedni. Mozdulj!
Mi, a szervezettől, a Spanyolországban fennálló médiamanipulációról számolunk be. A nagy médiacégeket a tőke fizeti, azt mondják, amit a főnökeik mondanak nekik. A piacok az egyetlen főnökeik.
Amit közvéleménynek neveztek, az valójában médiavélemény – az oktatás és a sajtó hozta létre. Mindkettő közös érdekeken osztozik a hatalommal. Mert a hatalom irányítja az oktatást és a médiát. Semmi mást.
Társadalmi amnézia – a média és a politikai hatalom elérte, hogy az emberek nem arra összpontosítanak, ami valóban fontos számukra, hanem jelzáloghitelek, autók, nyaralások fizetésére, és így nem veszik észre, hogy az oktatás a legfontosabb kérdés a jövőjük szempontjából.
Azzal, hogy a közvéleményt médiavéleménnyé teszik, egyszerűen megölik az emberek véleményét.
Úgy gondolom, a politikusok bebizonyították, hogy amikor hatalomra jutnak, mindig ugyanazt teszik. Manapság lényegében csak két párt van (Spanyolországban). Többnek kellene lennie. Nem értek egyet a rendszerrel. De a választási rendszer lényegében ehhez vezet. És ez szándékosan része a helyzet feletti uralomnak.
Ami tényleg biztos, hogy egy politikai kétpártrendszerrel, ahol mindössze két nagy párt váltja egymást, talán ez nem a legjobb modell.
Manapság a politikai pártok akadályai a demokráciának – nem a politikai részvétel csatornájaként működnek, hanem érdekcsoportokká, pozíciószerzési ügynökségekké, egyfajta bankfiókokká váltak.
Mindkettő kapitalista kormány. A kapitalizmus és a pénzügyi rendszer süllyed. És mindkettő a pénzügyi rendszer rabszolgája. A bizonyíték az, hogy a pénzembereknek sikerült túljutniuk a válságon. Újra annyit keresnek, amennyit csak akarnak, úgy élnek, mint korábban, ugyanazt a pénzt osztják el, azt csinálnak, amit akarnak – és közben mi fizetjük továbbra is a következményeket.
Mondhatnánk, hogy a rendszer, amelyben élünk, az ő pénzükön alapul, a semmiből teremtett kamatokon, ezért a keletkező adósság végtelen, és nincs elég pénz mindenkinek – de ők csak halmozzák tovább.
Mennyit keres egy parlamenti képviselő? Hogyan megy nyugdíjba? Ki ellenőrzi a munkából való hiányzását? Kinek számol el? Hajnalig tudnám sorolni a kérdéseket…
Úgy tűnik, más egyensúlyt kell találnunk, több párttal, ha lehetséges. Lehetséges.
Amit baloldaliságnak neveznek – vagyis a szegények támogatását – egyikük sem képviseli.
A kultúránknak, a nyugati kultúrának hatalmas értékválsága van, mivel az értékeket érdekekkel helyettesítette. Manapság az embereket a gazdasági érdek mozgatja, és ahogy Marx mondta, ami értékes, az az áru.
Ezt mondjátok a #democraciaya mozgalomban is. Vannak más fejlődési utak. Személyiségünk fejlődése, mindannyiunk belső fejlődése. Egyre tökéletesebbé, jobbá, emberibbé, még pozitívabbá válni. Nem kifejezetten a termelékenységre mohón törekedve. Inkább emberré válni.
Vannak alternatívák, természetesen vannak alternatívák. Szóval ne aggódjatok, amikor ez elsüllyed… és süllyed… most éljük át a kegyetlenséget, amit ez a süllyedés okoz… valami más fog jönni. Az élet nem áll meg – vagy a bankárok azt hiszik, hogy halhatatlanok?
Legalább reagálnunk kell, legalább ki kell mondanunk, hogy ez nem tetszik nekünk. Mást nem tehetünk. Úgy gondolom, ha változtatni akarunk, ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk jól így, ahogy vagyunk, ki kell mondanunk… És most van itt az ideje.
Bármi, amit teszünk, megváltoztathat valamit – nem, nem változtathat meg valamit – de segíthet elkezdeni megváltoztatni valamit.
Eljött az ideje, hogy ne legyünk ilyen passzívak, és kimenjünk az utcákra. Nem hagynak más lehetőséget, ki kell mennünk az utcákra.
Nagyon örülök, hogy fiatalok vezetik ezt. Ideje, hogy mi és ők is felébredjünk.
Lényegében a hozzáállásnak olyannak kell lennie, hogy tudatosabbá váljunk a valósággal kapcsolatban, ne fogadjunk el önkritika nélkül, ne fogadjunk el belső vita nélkül mindent, amit mondanak nekünk.
Igazságot akarunk! Rendben? Jó napot!
Maradjunk az utcákon, tiltakozzunk, emeljük fel a hangunkat… és ez lesz a mi hozzájárulásunk, lassan, lépésről lépésre… És persze, ha folytatjuk a tüntetéseket, és egyre több lesz belőlük… az ifjúság összefog, főleg azért, mert ők lesznek a legsúlyosabban érintettek, ugye?
Ha teszel valamit, ki tudsz egyenesíteni dolgokat, de azt gondolni, hogy egyetlen tüntetés megváltoztathat valamit… az nehéz. Tehát mivel ez valódi demokráciáért, részvételi demokráciáért szóló követelés – azért, hogy mi hozzuk meg a tényleges döntéseket, és ne a nagykutyák –, és én így gondolok erre a tiltakozásra… ennek sokkal több politikai tartalma van, mint bármi másnak.
Nem szabad összezavarodnunk, mert vannak, akik összezavarodnak… Lehet, hogy nem támogatsz egyetlen pártot vagy politikust sem konkrétan, de ezzel politizálsz.
De folytatnunk kell – a csatákat meg kell vívni, függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz, meg kell vívni őket, már csak azért is, mert megvívjuk. Mert ez megerősít bennünket.
Ez egy lépés, az, amit mára vártunk. De a szervezet végső célja még nem valósult meg. A „Movimiento Ciudadano Platform" célja akkor valósul meg, amikor ténylegesen megváltoztatjuk a demokráciát, amikor ténylegesen elérünk egy részvételi demokráciát, amikor az embereket meghallgatják, hangjuk van, és a politikusok és az intézményi hatalom tiszteli őket.
A rendszer leépült, szóval… biztosan vannak alternatívák, és el fognak jönni. Az alternatívák el fognak jönni, bármit is teszünk, ez biztos.
Vasárnap, 22-e (szavazás napja)? Szavazok. Szavazok. Szavazok.
Azért jöttünk, hogy követeljük: a demokráciának az emberektől kell jönnie, alulról. Ideje, hogy azt mondjuk: elég! És én, amennyire csak képes vagyok, itt vagyok, hogy azt mondjam: állj! Nem tovább! Most az emberek beszélnek! Nem tovább! Hallgassanak meg minket! Hangosan és tisztán!
Az egész országban meghallanak minket! „Ha nem hagytok álmodni, mi sem hagyjuk, hogy aludjatok!" És több mint négy országban külföldön is!
Egy másik világ lehetséges, és én azt mondom… Nem, egy másik világ nem lehetséges – hanem biztos. Egy másik világ biztos.
Ami végérvényesen biztos, az a változás. Most, hogy mire változik? Ah, az attól függ, mit teszünk…
A movimientovisual.org készítette.
