Mi a baj a gazdasággal?

"Mi a baj a gazdasággal? Hadd kössem össze a szálakat, és mutassam meg a teljes képet kevesebb mint 2 perc 15 másodperc alatt.

Első pont: 1980 óta az amerikai gazdaság megduplázódott, de inflációval korrigálva a legtöbb ember bére alig emelkedett.

Második pont: Hová került az a rengeteg pénz? A nyereség szinte teljes egésze a szupergazdagokhoz került. A leggazdagabb 1% korábban az összes jövedelem mintegy 10%-át vitte haza – most több mint 20%-át. A szupergazdagok pedig az ország teljes vagyonának 40%-át birtokolják.

Harmadik pont: Ez a rengeteg pénz a csúcson hatalmas politikai hatalmat adott a szupergazdagoknak – különösen ahhoz, hogy csökkentsék saját adókulcsaikat. 1980 előtt a legmagasabb adókulcs 70% felett volt. Most 35%-ra csökkent, jövedelmük nagy része pedig tőkejövedelem, amelyre mindössze 15%-os adó vonatkozik. Az amerikai adóhivatal (IRS) adatai szerint a 400 leggazdagabb amerikai csupán 17,7%-os tényleges adókulcsot fizet.

Negyedik pont: Ez hatalmas költségvetési hiányt jelent. Az adóbevételek a teljes gazdaság 15%-a alá csökkentek – ez 60 éve a legalacsonyabb szint. Így a közszolgáltatásokat a kormányzat minden szintjén visszavágják. Gyerekeinket egyre zsúfoltabb tantermekbe préselik. Utakat, hidakat, gátakat, egészségügyet, szociális védőhálókat – mindent feláldoznak.

Ötödik pont: Ahelyett, hogy az emberek összefognának a jobb bérekért és munkahelyekért, sokan annyira félnek, hogy egymással versenyeznek a megmaradt morzsákért. Szakszervezeti dolgozó a nem szervezettel, közalkalmazott a magánszférában dolgozóval, itt született állampolgár a bevándorlóval szemben.

Végül: A hatalmas középosztály – amely már nem tud úgy hitelt felvenni, mint korábban – nem rendelkezik többé azzal a vásárlóerővel, amely a gazdasági növekedéshez szükséges. Ez pedig tartósan magas munkanélküliséget és vérszegény kilábalást eredményez.

Látják tehát a teljes képet: erős gazdaság csak erős középosztállyal lehetséges."

Nyílt vállalkozás: A nyílt forráskódú elvek alkalmazása a munkavégzésre

Nyílt vállalkozás: A nyílt forráskódú elvek alkalmazása a munkavégzésre

Utolsó éveiben Albert Einstein azt mondta: „Minden nagyszerű és igazán inspiráló dolgot olyan egyén visz véghez, aki szabadságban dolgozik." Minden nagyszerű és inspiráló dolgot olyan egyén visz véghez, aki szabadságban dolgozik. Ma arról szeretnék beszélni nektek, hogyan dolgozhatunk szabadságban.

Először is el szeretném mondani, hogy Egyiptomban születtem és nőttem fel. Ez nem igazán releváns ehhez az előadáshoz, de manapság nagyon jó hangosan kimondani. (Taps)

Tíz évvel ezelőtt jöttem az Egyesült Államokba, hogy a Microsoftnál dolgozzak. Amikor megérkeztem, rendkívül izgatott voltam – arra számítottam, hogy a világ legokosabb embereivel fogok együtt dolgozni, és elképesztő problémákat fogunk megoldani, amelyek mindent megváltoztatnak. Amikor azonban odaértem, nagyon kiábrándultam.

Gyakran ültem szobákban igazán okos, intelligens emberekkel, akik unatkoztak, nem voltak elkötelezettek, és PowerPoint-előadásokat készítettek. Néha ott ültem ezeken a megbeszéléseken, és arra gondoltam: senki sem akar itt lenni – beleértve azt is, aki összehívta az értekezletet. Értitek, mire gondolok?

Ezért otthagytam a Microsoftot, és a nonprofit világba mentem, azt gondolva, hogy ott majd találok értelmet és elkötelezettséget. És valóban csodálatos embereket találtam ott is – de még mindig második sebességben. Valami a munkahelyi környezetünkben második sebességbe kényszeríti az embereket. A legtöbb munkahelyünkön elkedvetlenedettnek és tehetetlennek érezzük magunkat.

Kiderült, hogy a világon négyből három ember – négyből három! – tehetetlennek és motiválatlannak érzi magát a munkájában. Gondoljatok bele: 75%-unk úgy megy dolgozni, hogy nem érzi magát igazán élőnek.

Miért? Nem azért, mert nem akarunk élni a munkánkban, és nem azért, mert nem vagyunk elég okosak. Azért, mert a rendszerek, amelyekben dolgozunk, teljesen elavultak. Ezek a felülről lefelé irányuló, parancs- és irányításalapú piramisstruktúrák, ahol valaki megmondja valaki másnak, mit csináljon, aki aztán megmondja egy harmadiknak, mit csináljon – ezeket évszázadokkal ezelőtt találták ki. Azóta felfedeztük az elektromosságot, eljutottunk a Holdra, felépítettük az internetet. Elég menő dolgokat csináltunk, igaz? De nem frissítettük azt a megállapodást, amelynek alapján együtt dolgozunk.

Demokráciákban élünk, de diktatúrákban dolgozunk. Demokráciákban élünk, és diktatúrákban dolgozunk. Igen. (Taps)

Hát miért? Ez elég ostoba, nem? Én is erre gondoltam. Ezért kiléptem a munka világából, és csatlakoztam mintegy negyven másik emberhez, és elkezdtük vizsgálni: hogyan nézne ki a munka egy új megállapodása? Hogyan nézne ki, ha egyszerűen hangosan gondolkodnánk? Hogyan nézne ki egy új vállalat, amely nem ezekre a piramisokra épül? A piramisokkal egyébként semmi bajom. (Nevetés)

Először arra gondoltam – mivel szoftvermérnök vagyok –, hogy a nyílt forráskódú szoftverek közösségét vizsgáljam meg. A nyílt forráskódú szoftverekkel kapcsolatban – valószínűleg tudjátok – ezek azok az emberek, akik a Firefoxot, a Wikipédiát és hasonlókat készítik. Elképesztő közösség, nem csak azért, mert számítógépes megszállottak, hanem azért, mert ezek a mérnökök kitalálták, hogyan dolgozzanak együtt szabadon, menedzserek nélkül.

Kitalálták, hogyan írjon több ezer ember milliárdnyi sornyi kódot, hogyan hozzanak létre milliárd dollárnyi értékű csodálatos szoftvert, amely az internet 60%-át működteti – anélkül, hogy egyetlen ember megmondaná bárki másnak, mit csináljon. Kitalálták, hogyan legyenek teljesen élők abban, ami iránt szenvedélyesek, hogyan skálázzák ezt, és hogyan teremtsenek valódi értéket.

Arra gondoltam: miért ne vennénk a nyílt forráskódú szoftverek világának ugyanezeket az elveit, és alkalmaznánk a hagyományos munkahelyre? Így hát ezzel a negyven emberrel – néhányan közülük ezredfordulós generációsok – összeálltunk, és megalkottuk a nyílt vállalkozási modellt. Megépítettük a szoftvert, amely támogatja a vállalatokat és szervezeteket, hogy ilyen módon működjenek.

Szeretném megosztani veletek, hogyan működik ez – néhány alapelvét.

Az első alapelv az, hogy egy nyílt vállalkozásban nincs rögzített struktúra. Nincsenek kijelölt vezetők, nincsenek beosztások. Mindenkinek ugyanaz a beosztása: ember. Ez így igaz. És nem lapos struktúráról beszélek, mert az nem skálázódik jól – hierarchiáról beszélek, de egy sokkal intelligensebb, dinamikus, funkcionális hierarchiáról, ahol az emberek felfelé és lefelé mozognak a helyzettől függően.

Ha gondoltok egy csapatra, amelyben dolgoztatok és jól működött – nem mindig ugyanaz az ember vezetett. Az emberek akkor léptek előre, amikor inspiráltnak érezték magukat vagy úgy érezték, hogy vezetni tudnak, és visszaléptek, hogy a megfelelő időben mást engedjenek vezetni. Így akarunk normális esetben dolgozni. De nem így működnek a struktúráink.

A való világban erre a legjobb példa a W. L. Gore nevű vállalat. Ez a cég gyártja a GORE-TEX-et. 9000 alkalmazottjuk van, és egyetlen beosztás létezik: munkatárs. Ha a Gore-nál dolgozol, munkatárs vagy, és a cég egy részét birtoklod. Nincsenek alelnökök, nincsenek menedzserek, semmi ilyesmi. Vannak vezetők, de ha vezető akarsz lenni, az azt jelenti, hogy a munkatársak egy csoportja önként megszavazott téged. Ezt a szavazatot azonnal vissza is vonhatják, ami számonkérhetővé tesz, és valódi vezetőket helyez pozícióba. Elég jól mennek nekik: a Fortune magazin szerint az első számú legjobb munkahely Amerikában, és évi 2,5 milliárd dolláros bevételt termelnek. Fantasztikus cég.

A második alapelv a transzparencia. Egy nyílt vállalkozásban minden átlátható. Fizetések, pénzügyi adatok, kommunikáció – minden megbeszélés nyitott ajtós. Ha megjelensz egy megbeszélésen, akkor odatartozol. Napjainkban sok vállalat átveszi ezt a szemléletet. Élvonalbeli cégek, mint a Zappos, a Hulu és a Groupon – ezeknél nyílt könyvvezetés működik. Úgy döntöttek, hogy a vállalati kultúrát teszik a legfontosabbá. És ezzel söprik a pályát. A nyílt könyvvezetésben bárki bármikor hozzáfér az összes számhoz. És mivel az emberek szeretnének tájékozottak lenni, bíznak bennünk, és elkezdünk felelősséget vállalni a közösségünkért és a munkánkért – a transzparencia igazán jó lépés efelé.

Az utolsó alapelv, amelyet szeretnék megosztani veletek, az ötletek valódi meritokráciája. Ez azt jelenti, hogy minden ötletet az ötlet saját érdeme alapján ítélnek meg – nem az alapján, kitől származik. Erre remek példa a WD-40 nevű vállalat – azokat az olajokat gyártják, én sosem használom, de nagyszerű cég. Néhány évvel ezelőtt nehéz helyzetbe kerültek, nagyon nehéz pénzügyi helyzetbe, és a vezérigazgató, Garry Ridge, ahelyett, hogy egyszerűen kirúgott volna egy csomó embert, körlevelet küldött mindenkinek: „Nézzétek, nagyon nehéz helyzetben vagyunk, idén 100 millió dollárral vagyunk lemaradva. Nem fogok senkit kirúgni, de azt szeretném, hogy küldjétek el nekem az összes ötleteteket arról, hogyan csökkenthetjük a költségeket."

Ami ezután történt, az elképesztő volt. A cég minden dolgozója elkezdett ötleteket küldeni – nagy és kis ötleteket –, rengeteg megvalósult, és a WD-40 abban az évben 280 millió dollárt takarított meg, és senkit sem rúgtak ki.

Egy nyílt vállalkozás még tovább megy: nem csupán azt mondja, hogy bárki javasolhat ötleteket, hanem az ötletekre bárki szavazhat, és a jó ötletek felemelkednek a csúcsra és megvalósulnak. Így működik a nyílt forráskódú szoftver. Ezt kellene átvinnünk a való világba.

Nincsenek meg az összes válaszom arra, hogyan fognak ezek az új munkastruktúrák működni. Nem hiszem, hogy bárkinek megvannak. Amit viszont szeretnék átadni nektek, az az, hogy ez már most zajlik. Ezek a régi struktúrák már most omlanak össze körülöttünk, és ki kell találnunk ezeket az új struktúrákat. A problémák, amelyekről Simon beszélt, valósak, és itt vannak. Ha meg akarjuk oldani ezeket a problémákat, intelligens módszereket kell kidolgoznunk az emberi erőfeszítés összefogására, hogy olyan jövőt építhessünk és munkálhassunk együtt, amelyben mindannyian valóban szabadságban dolgozunk.

Köszönöm.

Terence McKenna - Nobody is smarter than you are…

Mindannyiunknak meg kell próbálnunk megérteni, mi történik. Meg kell próbálnunk megérteni, mi zajlik körülöttünk. És szerény véleményem szerint az ideológia csak az utadba fog állni. Senki sem érti, mi történik. Sem a buddhisták, sem a keresztények, sem a kormány tudósai – senki. Senki sem érti, mi történik. Úgyhogy felejtsd el az ideológiákat! Elárulnak, korlátozzák a gondolkodásodat, és tévútra vezetnek. Csak foglalkozz a nyers tényekkel, és bízz magadban.

Senki sem okosabb nálad. És ha mégis az lenne? Mit ér neked az ő megértése? Vannak emberek, akik azzal járkálnak, hogy „hát én nem értem a kvantumfizikát, de valahol biztosan van valaki, aki érti." Ez nem túl hasznos hozzáállás a kvantumfizika lényegének megőrzéséhez.

Tájékozódj! Szerezz közvetlen tudást! Mit jelent a „tájékozódj"? Azt jelenti: lépj túl az ideológián, és ne bízz benne vakon. Törekedj a közvetlen tapasztalatra! Mit gondolsz, amikor egy vízesés előtt állsz? Mit gondolsz, amikor szeretkezel? Mit gondolsz, amikor pszilocibin hatása alá kerülsz? Minden más csupán meg nem erősített pletyka – haszontalan, és valószínűleg hazugság.

Szabadítsd hát fel magad a kultúra illúziója alól! Vállalj felelősséget azért, amit gondolsz, és azért, amit teszel!

HunSub:
http://www.universalsubtitles.org/hu/videos/XbyqN8imkPwB/hu/112164/

Ha nem hagytok álmodni, mi sem hagyjuk, hogy aludjatok!

"Ha nem hagytok álmodni, mi sem hagyjuk, hogy aludjatok!"

Egy másik világ lehetséges, és én azt mondom… Nem, egy másik világ nem lehetséges – hanem biztos. Egy másik világ biztos.

Ami végérvényesen biztos, az a változás. Most, hogy mire változik? Ah, az attól függ, mit teszünk…"

Azt mondták nekünk, hogy nincs alternatívája a kapitalizmusnak. Ez mindig is a kényszerítés eszköze volt.

2011. május 14.

Ez a rendszer már szétesett, korrupt – valójában éppen szétszedik. Cala de Mijas, Málaga, Spanyolország. Változni fog, és ezt teljességgel lehetetlen elkerülniük azoknak, akik szeretnék.

2011. május 15. – Spanyol forradalom

Őrültek az emberek? Nem, be vannak csapva. Már nem létezik olyasmi, hogy közvélemény. Már nem az emberek átgondolt gondolkodásának eredménye. És mindez két okból történik.

Először is: már nem arra nevelnek minket, hogy gondolkodjunk. Ezt követeltem korábban is: önálló gondolkodást, kritikus gondolkodást. Az emberek nem gondolkodnak, nem mérlegelnek. Manapság, a választások előtt (május 22.), az emberek nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, nem végeznek elemzést, racionális vizsgálatot arról, mi a jobb és mi a rosszabb. Nem – főként zsigeri érzés alapján döntenek, a beszélő keltette benyomás alapján, a hangszíne alapján, az általa mondott hazugságok alapján (amelyeket elhiszünk) és így tovább.

Ez az első ok. A másik az, hogy a fennálló hatalom (manapság ez a gazdasági hatalom) irányítja a médiát, és a médián keresztül tölti meg az emberek fejét. Manapság az emberek főként aszerint alkotnak véleményt, amit a médiában látnak, de legfőképpen aszerint, amit a tévében néznek. Így a szavazatukat is aszerint döntik el, amit a tévében mondanak nekik. És nem gondolkodnak el azon, amit elrejtenek előlük.

…követelnünk kellene magunktól, hogy kreatívak legyünk, hogy továbbmenjünk… ha azt várjuk, hogy már mindent megtettek… nem, úgy gondolom, mindannyiunknak gondolkodnunk kell és cselekedni. Mozdulj!

Mi, a szervezettől, a Spanyolországban fennálló médiamanipulációról számolunk be. A nagy médiacégeket a tőke fizeti, azt mondják, amit a főnökeik mondanak nekik. A piacok az egyetlen főnökeik.

Amit közvéleménynek neveztek, az valójában médiavélemény – az oktatás és a sajtó hozta létre. Mindkettő közös érdekeken osztozik a hatalommal. Mert a hatalom irányítja az oktatást és a médiát. Semmi mást.

Társadalmi amnézia – a média és a politikai hatalom elérte, hogy az emberek nem arra összpontosítanak, ami valóban fontos számukra, hanem jelzáloghitelek, autók, nyaralások fizetésére, és így nem veszik észre, hogy az oktatás a legfontosabb kérdés a jövőjük szempontjából.

Azzal, hogy a közvéleményt médiavéleménnyé teszik, egyszerűen megölik az emberek véleményét.

Úgy gondolom, a politikusok bebizonyították, hogy amikor hatalomra jutnak, mindig ugyanazt teszik. Manapság lényegében csak két párt van (Spanyolországban). Többnek kellene lennie. Nem értek egyet a rendszerrel. De a választási rendszer lényegében ehhez vezet. És ez szándékosan része a helyzet feletti uralomnak.

Ami tényleg biztos, hogy egy politikai kétpártrendszerrel, ahol mindössze két nagy párt váltja egymást, talán ez nem a legjobb modell.

Manapság a politikai pártok akadályai a demokráciának – nem a politikai részvétel csatornájaként működnek, hanem érdekcsoportokká, pozíciószerzési ügynökségekké, egyfajta bankfiókokká váltak.

Mindkettő kapitalista kormány. A kapitalizmus és a pénzügyi rendszer süllyed. És mindkettő a pénzügyi rendszer rabszolgája. A bizonyíték az, hogy a pénzembereknek sikerült túljutniuk a válságon. Újra annyit keresnek, amennyit csak akarnak, úgy élnek, mint korábban, ugyanazt a pénzt osztják el, azt csinálnak, amit akarnak – és közben mi fizetjük továbbra is a következményeket.

Mondhatnánk, hogy a rendszer, amelyben élünk, az ő pénzükön alapul, a semmiből teremtett kamatokon, ezért a keletkező adósság végtelen, és nincs elég pénz mindenkinek – de ők csak halmozzák tovább.

Mennyit keres egy parlamenti képviselő? Hogyan megy nyugdíjba? Ki ellenőrzi a munkából való hiányzását? Kinek számol el? Hajnalig tudnám sorolni a kérdéseket…

Úgy tűnik, más egyensúlyt kell találnunk, több párttal, ha lehetséges. Lehetséges.

Amit baloldaliságnak neveznek – vagyis a szegények támogatását – egyikük sem képviseli.

A kultúránknak, a nyugati kultúrának hatalmas értékválsága van, mivel az értékeket érdekekkel helyettesítette. Manapság az embereket a gazdasági érdek mozgatja, és ahogy Marx mondta, ami értékes, az az áru.

Ezt mondjátok a #democraciaya mozgalomban is. Vannak más fejlődési utak. Személyiségünk fejlődése, mindannyiunk belső fejlődése. Egyre tökéletesebbé, jobbá, emberibbé, még pozitívabbá válni. Nem kifejezetten a termelékenységre mohón törekedve. Inkább emberré válni.

Vannak alternatívák, természetesen vannak alternatívák. Szóval ne aggódjatok, amikor ez elsüllyed… és süllyed… most éljük át a kegyetlenséget, amit ez a süllyedés okoz… valami más fog jönni. Az élet nem áll meg – vagy a bankárok azt hiszik, hogy halhatatlanok?

Legalább reagálnunk kell, legalább ki kell mondanunk, hogy ez nem tetszik nekünk. Mást nem tehetünk. Úgy gondolom, ha változtatni akarunk, ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk jól így, ahogy vagyunk, ki kell mondanunk… És most van itt az ideje.

Bármi, amit teszünk, megváltoztathat valamit – nem, nem változtathat meg valamit – de segíthet elkezdeni megváltoztatni valamit.

Eljött az ideje, hogy ne legyünk ilyen passzívak, és kimenjünk az utcákra. Nem hagynak más lehetőséget, ki kell mennünk az utcákra.

Nagyon örülök, hogy fiatalok vezetik ezt. Ideje, hogy mi és ők is felébredjünk.

Lényegében a hozzáállásnak olyannak kell lennie, hogy tudatosabbá váljunk a valósággal kapcsolatban, ne fogadjunk el önkritika nélkül, ne fogadjunk el belső vita nélkül mindent, amit mondanak nekünk.

Igazságot akarunk! Rendben? Jó napot!

Maradjunk az utcákon, tiltakozzunk, emeljük fel a hangunkat… és ez lesz a mi hozzájárulásunk, lassan, lépésről lépésre… És persze, ha folytatjuk a tüntetéseket, és egyre több lesz belőlük… az ifjúság összefog, főleg azért, mert ők lesznek a legsúlyosabban érintettek, ugye?

Ha teszel valamit, ki tudsz egyenesíteni dolgokat, de azt gondolni, hogy egyetlen tüntetés megváltoztathat valamit… az nehéz. Tehát mivel ez valódi demokráciáért, részvételi demokráciáért szóló követelés – azért, hogy mi hozzuk meg a tényleges döntéseket, és ne a nagykutyák –, és én így gondolok erre a tiltakozásra… ennek sokkal több politikai tartalma van, mint bármi másnak.

Nem szabad összezavarodnunk, mert vannak, akik összezavarodnak… Lehet, hogy nem támogatsz egyetlen pártot vagy politikust sem konkrétan, de ezzel politizálsz.

De folytatnunk kell – a csatákat meg kell vívni, függetlenül attól, hogy nyersz vagy veszítesz, meg kell vívni őket, már csak azért is, mert megvívjuk. Mert ez megerősít bennünket.

Ez egy lépés, az, amit mára vártunk. De a szervezet végső célja még nem valósult meg. A „Movimiento Ciudadano Platform" célja akkor valósul meg, amikor ténylegesen megváltoztatjuk a demokráciát, amikor ténylegesen elérünk egy részvételi demokráciát, amikor az embereket meghallgatják, hangjuk van, és a politikusok és az intézményi hatalom tiszteli őket.

A rendszer leépült, szóval… biztosan vannak alternatívák, és el fognak jönni. Az alternatívák el fognak jönni, bármit is teszünk, ez biztos.

Vasárnap, 22-e (szavazás napja)? Szavazok. Szavazok. Szavazok.

Azért jöttünk, hogy követeljük: a demokráciának az emberektől kell jönnie, alulról. Ideje, hogy azt mondjuk: elég! És én, amennyire csak képes vagyok, itt vagyok, hogy azt mondjam: állj! Nem tovább! Most az emberek beszélnek! Nem tovább! Hallgassanak meg minket! Hangosan és tisztán!

Az egész országban meghallanak minket! „Ha nem hagytok álmodni, mi sem hagyjuk, hogy aludjatok!" És több mint négy országban külföldön is!

Egy másik világ lehetséges, és én azt mondom… Nem, egy másik világ nem lehetséges – hanem biztos. Egy másik világ biztos.

Ami végérvényesen biztos, az a változás. Most, hogy mire változik? Ah, az attól függ, mit teszünk…

A movimientovisual.org készítette.